Dr. Sári Zsolt, Közgyűjteményért és Örökségvédelemért Felelős Államtitkár megnyitóbeszéde - BALANCE - Ipar és Művészet - a FISE csoportos kiállítás, Pesti Vigadó
BALANCE - Ipar és Művészet - a FISE csoportos kiállítása
Megnyitó: 2026. szeptember 21.
Helyszín: Pesti Vigadó, 1051, Budapest, Vigadó tér 2., földszint
Dr. Sári Zsolt
Közgyűjteményért és Örökségvédelemért Felelős Államtitkár
Társadalmi Kapcsolatokért és Kultúráért Felelős Minisztérium
megnyitóbeszéd
Tisztelt Elnök Úr! Tisztelt Alkotók! Hölgyeim és Uraim!
Ennek a kiállításnak a címe egyetlen szó, ez az egy szó viszont egy egész szakma mindennapi munkáját sűríti magába. Az iparművész folyamatosan egyensúlyoz: a használhatóság és a szépség, az egyedi darab és a sorozat, a megrendelő igénye és a saját művészi elképzelése között kell újra meg újra megtalálnia azt a pontot, ahol a tárgy egyszerre működik és megszólít. Kívülről nézve a két oldal könnyen tűnhet egymás ellenfelének. A felső kiállítótérben látható több mint száz alkotás arról győzi meg a látogatót, hogy a kettő összetartozik.
Néprajzosként és muzeológusként három évtizedet töltöttem tárgyak között, ezért ez a cím engem személyesen is érint. A Skanzenben nap mint nap láttam, hogy a régi paraszti háztartások eszközeit egyszerre alakította a kéz és a szem: a korsó formáját a vízhordás, a szék vonalát az ülő ember teste, a szőttes mintáját pedig a szövőszék ritmusa szabta meg, és mégis mindegyik szép lett. Az iparművészet ezt a tudást viszi tovább mai anyagokkal, mai kérdésekre válaszolva, és aki ezt a tárlatot végigjárja a belsőépítészettől a kerámián, a textilen, az ötvösművészeten és az üvegen át a vizuális kommunikációig, ugyanezt a folytonosságot látja.
A Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület története önmagában is tanulságos. 1982-ben az Iparművészeti Főiskoláról frissen kikerült tervezők alapították, mert olyan műhelyt akartak, ahol pályakezdőként egymástól tanulhatnak, és ahol az elkészült munkát értő, baráti, de őszinte kritika méri meg. Ez a szándék azóta sem változott. Az egyesület ma több mint háromszázötven művészt tömörít tíz szakosztályban, a Kálmán Imre utcai galériában évente tizennégy-tizenhat kiállítást rendez, Mátranovákon alkotóházat működtet, és a tagok saját kezdeményezéséből olyan rangos események nőttek ki, mint a Design Párbaj vagy a Budapesti Kortárs Ékszerhét. A Magyar Formatervezési Tanács 2018-ban Design Management Különdíjjal ismerte el ezt a munkát, jövőre pedig az egyesület a negyvenötödik születésnapját ünnepli.
Miért fontos mindez a kulturális kormányzatnak? Mert a FISE négy és fél évtizede bizonyítja, hogy egy szakmai közösség képes megszervezni, fenntartani és megújítani önmagát, ha hagyják dolgozni. Az állam dolgát én is így látom: meg kell teremtenie a kereteket, az infrastruktúrát és a forrásokat, azután pedig meg kell hallgatnia azokat, akik a szakmát belülről ismerik. Ezért ültünk le újra a szakmai szervezetekkel, és ezért hozunk létre a minisztériumban alkotóművészeti főosztályt, amelynek feladata, hogy a magyar design megkapja azt a nemzetközi figyelmet, amelyet régóta megérdemel. Ezért tekintjük kiemelt ügynek az Iparművészeti Múzeum felújítását is: kilenc éve zárva áll az ország egyik legszebb épülete, és egy egész nemzedék nőtt fel úgy, hogy a magyar iparművészet remekeit legfeljebb könyvből ismerheti. Ezt az adósságot törlesztenünk kell.
Ezért is olyan jó, hogy a kortárs iparművészet itt, a Vigadóban ilyen teljességben látható. A kiállítás ráadásul nem ér véget a felső teremben: az alagsori galériában cseh és magyar diákok közös tárlata, workshopok, kézműves foglalkozások és kerekasztal-beszélgetések várják a látogatókat. Ez a rendezvény tehát találkozóhely is, ahol a tervező megtudhatja, hogyan látják a munkáját azok, akik használni fogják, a látogató pedig megértheti, mennyi gondolkodás van egy egyszerűnek látszó tárgy mögött. Arra biztatom Önöket, hogy éljenek ezzel: kérdezzenek, vitatkozzanak, és október végéig jöjjenek vissza még egyszer.
Köszönöm az egyesület vezetőségének, a kurátoroknak és minden kiállító művésznek a munkát, amely ezt a tárlatot létrehozta, a Pesti Vigadónak pedig a vendéglátást.
Köszönöm, hogy meghallgattak. Kívánom, hogy a tárgyak között járva legalább annyi örömet találjanak, amennyi gondolat és munka bennük van.



