Hírek Mátranovákról

A FISE ötvösei ismét komoly létszámmal ismét birtokba vették az alkotóházat, tizenöten tevékenykednek olvasztott fémekkel és egyéb - hétköznapi ember számára akár félelmetes - anyagokkal és eszközökkel. Főként alumíniumot öntenek, domborítanak és cizellálnak.
Sőt, Borkovics Laci bácsi, a legfantasztikusabb és legsokoldalúbb támaszunk és segítőnk kérésére szélkakas is készül!
"A hangulat pompás, az idő remek!" - ez a tájékoztatás érkezett a csapattól, amelyeket a fotók alapján nem semmiképp nem tudnánk megcáfolni!
Hajrá ötvösök!

Colourful_Ujszaszi

Tarka sorozatunkban arra kérjük a FISE-tagokat, hogy egy választott színre komponálva rendezzenek össze személyes installációt a körülöttük található tárgyakból, ezt fotózzák le, és a képen szereplő valamely tárgyról meséljenek el egy történetet.
-----------------------------------------

Játékos: Újszászi Tünde képzőművész

Szín: fekete és fehér

Indoklás: Már egy ideje "fekete korszakom" élem, de mindig igyekszem fehéret is társítani hozzá.

Fő tárgy: Nehéz egyet kiemelni, mert a legtöbb tárgyhoz kötődöm érzelmileg, de megpróbálom.
Most a nagymamám fehér kötőtűit választom.

Ennek sztorija: Ha jól emlékszem, 10 éves lehettem, amikor a nagymamám, a „Pesti Mama”, édesanyám anyukája, megtanított kötni. A textil iránti érdeklődésemet Neki köszönhetem, s a csodálatos kötőtűkészletét azóta is gondosan őrizgetem, és használom.

Tündéről többet itt találhattok: http://tundeujszaszi.com

A kiállítást 2016. szeptember 13-án kedden 18 órakor,
Stomfai Krisztina ékszertervező, a Moholy-Nagy Művészeti Egyetem tanára nyitja meg.
Megtekinthető 2016. szeptember 21-ig, munkanapokon 13-18 óra között

2015. október 2-án a Design Hét keretében, a FISE Galéria által negyedik alkalommal megrendezett Design Párbajon (DESIGN FALAT / FALAT DESIGN), a FISE művésztanár tagjaiból és az ő diákjaikból összeállított csapatok mérték össze már másodjára kreativitásukat egy workshop keretén belül. A négyfős csapatoknak három óra alatt, kizárólag a helyszínen kapott anyagok, eszközök felhasználásával és bizonyos tervezési kritériumoknak megfelelve kellett a Kubizmus című fiktív kiállításunk megnyitójára olyan tálaló és szervírozó eszközöket tervezni és modellezni, amelyeket Góg Angéla food designert alkotásai és a kiállítás mottója inspiráltak. Az elkészült munkákat szakmabeli bírálókból összeállított zsűri értékelte.

Az öt csapat jó hangulatú párbaját a budapesti Kisképző (Képző- és Iparművészeti Szakközépiskola / Szakgimnázium és Kollégium) csapata nyerte meg. A párbajon az iskola felnőtt ötvös képzését képviselő diákok Németh Orsolya, Kovács Emese és Brada Hedvig voltak, Szilos András művésztanár irányításával.

A verseny díjaként a nyertes csapat lehetőséget kapott egy kiállításon való bemutatkozásra a FISE Galériában. A kiállítás keretében az iskola nappali és esti munkarendű ötvös szakos képzésének több évtized alatt kidolgozott, a mai kor igényei szerint aktualizált tanmenetének és feladatainak átfogó bemutatása valósul meg.

Tóth Zoltán, ötvösművész válaszai. Villámkérdéseket tettünk fel néhány tagunknak, hogy lássuk/lássátok, mi minden volt tavaly!

1. Mi volt számodra a 2015-ös év legpozitívabb élménye?
Az Ékszerek Éjszakája Budapest rendezvény nagyszerű volt. Remek pozitív pörgés volt a részvétel. Jól meghatározható irány, pont, "részcél" volt.

2. És mi volt a legnagyobb bosszúsága?
Természetesen voltak bosszantó dolgok, de nem tudom eldönteni melyik volt a "leg". A bosszantó, de már elmúlt dolgok egyébként is súlytalanok lesznek.

3. Mi volt a leginspirálóbb dolog, ami 2015-ben történt Veled?
Egy privát, de értő megrendelő. Sok szempontból jókor talált meg. Az ékszer még készül.

4. Mi okozta a legnagyobb meglepetést az elmúlt év során?
Itt is nehéz a leget megtalálni. Bizonyára a sokféle elfogultság is befolyásol, de a "KONTAKT" pályázat fődíja sokat jelent(ett).

5. Milyen újdonságot próbáltál ki az elmúlt egy év során, és milyen tapasztalatot szereztél általa?
Úszva jutottam el egy szigetre.

6. Fogadalom 2016- ra / üzenet magadnak és másoknak a következő évre:
Összeszedettség, gyorsabb döntéshozás.

Weboldal: www.tothzoltan.com

Varga Dóra, üvegművész válaszai. Villámkérdéseket tettünk fel néhány tagunknak, hogy lássuk/lássátok, mi minden volt tavaly!

1. Mi volt számodra a 2015-ös év legpozitívabb élménye?
A kisfiamnak, Somának sikerült jó bölcsit találni, és végre a párommal kettesben elmentünk nyaralni.

2. És mi volt a legnagyobb bosszúsága?
Szerencsére ilyen nem történt.

3. Mi volt a leginspirálóbb dolog, ami 2015-ben történt Veled?
A közös munka Korai Zsolt visual artist-tal.

4. Mi okozta a legnagyobb meglepetést az elmúlt év során?
6 év és egy gyerek után a párom megkérte a kezem.

5. Milyen újdonságot próbáltál ki az elmúlt egy év során, és milyen tapasztalatot szereztél általa?
Megtanultam eszperantóul.

6. Fogadalom 2016- ra / üzenet magadnak és másoknak a következő évre:
Nem kombinálok, nem gondolom túl a dolgokat

Dóra oldala: http://doravarga.com

Gavalda könyvajánló

Ünneppel kezdődik az újabb lezárási időszak, a virtuális nőnap és Zoltánjaink köszöntése érdekében próbálunk legalább emlékezni jó, örömteli, feltöltő élményekre. Tartsatok velünk BEGUBÓ sorozatunkban, ahol a vezetőség tagjai egy-egy személyes posztban ajánlanak jó dolgokat mindannyiunknak, hogy bírjuk!
Elsőként Koós Daniella válogatott a könyvespolcáról Nektek és saját magának!
"Nem tudom, ki hogy van vele, de nekem egyszerűen szükségem van a kreativításom és a hatékonyságom megőrzéséhez a szépirodalomra. Mégis az olvasás az, amiről a legkönnyebben lemondunk, pedig rászánt idő többszörösen megtérül. Lehet, hogy nem olvasásnak kellene hívni, hanem képzeletedzésnek és akkor mindjárt népszerűbb lenne a könyvek forgatása.
Amikor tavaly márciusban home officeba küldött a munkahelyem, az első utam egy könyvesboltba vezetett, ahol feltankoltam az előttem álló hónapokra. Akkor még úgy volt, hogy az iskolákat nem fogják bezárni… Hát ezek a 400-700 oldalas, helyenként több kötetes könyvek egy híján azóta is ott állnának, ahova aznap leraktam őket, ha pár napra rá be nem zárják az általános iskolákat és nem kell átrendeznem a személyes terem, hogy mindenkinek ideális „munkakörnyezetet” tudjak kialakítani. 2020-ban az olvasást iktattam ki a napirendemből, amitől egy idő után fáradtabbnak éreztem magam, mint valaha. Idén biztos, hogy minden nap fogok olvasni, csak a következő, megterhelőbb hónapokban nem hajszolom bele magam új és kétes kalandokba, hanem hangulatomtól függően egy-egy már olvasott, garantáltan elvarázsló és feltöltő könyvet fogok választani.
Polcomon első kiszemeltem Anna Gavalda összese, melynél jobbat nem-romantikus romantikusoknak vagy romantikus nem-romantikusoknak – azaz mindenkinek, aki csak egy kis boldog gubódzásra vágyik – ajánlani sem tudnék.
Amiért nagyon szeretem Gavalda könyveit és ajánlanám mindenkinek (funkcionális sorrendben):
79-626 oldalig, mindenféle kiszerelés van (igen, van novelláskötet is, de nem lehet letenni, szóval, ha nincs másra lehetőség, inkább a vékonyabb…) / mindig feltölt: akármilyen borús a történet, kiragyog belőle a nap / -emberi.
Nick Hornby után top 5 könyvlista hosszúsági sorrendben: 153 oldal a testvéri kapcsolatokról – Kis kiruccanás / 207 oldal arról, hogy egyszerre nincs és van nagy Ő – Szerettem őt / 223 oldalas letehetetlen novelláskötet a szerelemről - Csak azt szeretném, ha várna rám valaki valahol / 253 oldal arról, hogy a magány nem tart örökké - Életre kelni / 544 oldal arról, hogy a férfiak egyik legnagyobb ellensége a logikus döntéshozatal - Vigaszág"
A képen szereplő alkotás Zoltan Lubloy bögréje. Boldog Zoltán napot!

******************************************************************************

A tegnap indult BEGUBÓ sorozatunk második bejegyzése máris távoli tájakra visz, kicsit nosztalgiázunk azon, amikor még szabadon tudtunk utazni... Kanics Márta a Magas-Tátrából hozott egy történetet meg egy kis szabad eget, nézzétek!
"2019 nyarán úgy döntöttük, hogy magaslati levegőre vágyunk a városi forgatag helyett, így az úti célunk a Magas-Tátra lett. Kirándulásunk fénypontja a 2017 őszétől látogatható Lombkorona tanösvény és a nem mindennapi kialakítású, az ösvényhez kapcsolódó 32 méter magas panoráma kilátótorony volt. Szepesi Magura Bachleda völgyből a Lombkorona ösvényt két útvonalon lehet megközelíteni, gyalogosan vagy kényelmes, kabinos felvonóval. Mi az előbbit választottuk. A hangulatos, erdős út felfelé többségében könnyen járható, csak néhol meredek, kaptatókkal tarkított. A természet idilli csendjét csupán az út bal oldalán kanyargó bobpályán őrületes sebességgel leszáguldó gyerekek sikítása törte meg.
A hegytetőre felérve elénk tárult a Lombkorona ösvény és a kilátó. Csodás érzés volt a fenyőfák lombozata fölött végigsétálni a cakkosan kanyargó ösvény faszerkezetén, és körben a magasodó hegyek látványában gyönyörködni. Akinek a látvány nem akasztotta meg a lélegzetét, az a tanösvény egyes pontjain ügyességi játékokkal is emelhette az adrenalin szintjét, pedig a java még csak ez után következett.
A toronyba széles, csigavonalas úton lehet felsétálni, így fokozatosan tárult elénk a Bélai-Tátra, Magas-Tátra Lomnici-csúcsa, Pieniny-hegység és teljes hosszában a Lombkorona ösvény is. Felérve szédületes panoráma fogadott bennünket, a kilátás fenomenális. A látvány és a magasság szédítő érzete mellett még egy kihagyhatatlan élményt is kínál a kilátó: közel 20 méter átmérőjű kifeszített fémhálón keresztül lehet sétálni egyik oldalról a másikra. Ha már feljutottál nem szabad kihagyni, elég nagy kihívás az ingatag alátámasztáson lépkedni, de felejthetetlen érzés! És ha még mindig nem volt elég az élmény, a lefelé utat egy kanyargós, zárt, óriási csúszdán is megteheted.
Az élmény telepumpált ugyan minket is adrenalinnal, de kellően el is fárasztott, így a lefelé utat gyalogtúra helyett már inkább a kabinos felvonóval tettük meg."

****************************************************************************

Lehetséges-e BEGUBÓ zene nélkül? Ugye, hogy nem?!
Fazekas Ildikó engedett a nosztalgia kényszerének, és a Music Television hőskorából hozott egy emlékezetes dalt + klipet!
"Elég zajos volt gyerekkorom, talán emiatt, vagy a kollégiumi évek miatt, de a koncentrációhoz szükségem van arra, hogy szóljon mellettem zene. A lakásba zárva ez az igény még fokozódott is, de a korábbi lusta rádióhallgatás helyett egyre gyakrabban kotrok elő valaha rongyosra hallgatott muzsikákat - főleg az MTV-korszakból, amit talán nem is lehet elmagyarázni annak, aki nem akkor volt fiatal...
A Massive Attack második albumának címadó dalát választottam, kicsit a címe miatt is, kicsit a hangulata miatt is, de azért a klip miatt is. Az a Michel Gondry rendezte, aki Human Behaviour-t is Björknek, és nem mellesleg ez után a klip után 10 évvel az Egy makulátlan elme csodálatos ragyogását is. Az egyetlen snittként ható felvételben az a trükk, hogy a teljes toronyház díszlete fektetve van, és a szereplők, akik állni látszanak, azok fekszenek. (Nekem ez csak sok évvel később esett le egyébként...)
Látunk egymás mellett élő, de fallal elválasztott embereket, mindenki a saját kis gubójába begubózva, látszólag függetlenül, nagyon különbözően, mégis szinte elszakíthatatlanul kapcsolódva. És még valami, ami most olyan nagyon hiányzik: "And you can't change the way she feels / But you could put your arms around her".
A Massive Attack a pandémia alatt sem "hallgat": támogatták a Bristol Food Union kezdeményezést, keresik a lehetőséget a zeneipar karbonlábnyomának csökkentésére, de a téli időszakban segítették a "take one, leave one" kabát-akciót is.
Az album szerepel a 2006-ban kiadott '1001 album, amit meg kell hallgatnod, mielőtt meghalsz' válogatásban, és a Rolling Stone magazin 'Coolest Albums of All Time' listájának 10-es mezőnyébe is bekerült. Szóval nem csak szerintem irgalmatlanul jó! Hallgassátok jól, mindenkinek, aki szereti."
Massive Attack: Protection

2020-ban, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával létrejött a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület iparművészeti gyűjteménye! Jelenleg 105 FISE tag kiemelkedő alkotása található az egyedülálló anyagban, amelyet a jövőben mind belföldön, mind külföldön igyekszünk a nagyközönség számára is elérhetővé tenni!
(Azonosító: 0001-MMA-20-MT)

Amikor megnyitottunk utolsó kiállításunkat, nem számítottunk arra, hogy hamarosan be is kell zárnunk.
Hogy ne maradjon megválaszolatlan kérdés, interjún kérdeztük meg a kiállítóinkat munkájukról!
Harmadik válaszadónk: Varga Gábor Ákos

Kinek a nappalijában szeretnéd legszívesebben viszontlátni a fotóidat?
Igazából nem gondolom, hogy bármilyen úgymond ismert ember érzékenyebb lenne egy bármilyen műalkotásra, mint egy "alapból" érzékeny befogadó személyiség. Meg amúgy is amolyan kultúrmisszionista vagyok, szóval a legpontosabb válasz, hogy bárkinek a falán szívesen látom a képeimet, aki érzékeny rájuk, akit elgondolkodtat, és akinek örömet okoz ránézni... Persze egy elismert konzulens, vagy kurátor pozitív visszajelzése minden alkotó embernek jól esik és inspirálólag hat, de én a hétköznapi emberek tetszésének talán még jobban örülök... Na jó, mondjuk ha André Kertész, vagy Cartier-Bresson élne és egy képemre mondjuk akár csak elismerően bólintana egyet, az biztosan nagyon sokat jelentene.

Mi a nehezebb: a megfelelő pillanatot elkapni - vagy kiállítás előtt válogatni az elkészült képekből?
A fotográfia mint műfaj jellegzetessége, hogy a képek válogatása is az alkotói folyamat részét képezi. Nekem az érdekes látványok és helyzetek keresgélése, különleges emberi szituációk megtalálása mindig egy játékos folyamat. A képek válogatása viszont bizony nehezebb dolog, sokszor küzdök magammal, hogy melyik képet állítsam ki, melyik maradjon ki, főleg ha ugyanarról a témáról több hasonló felvételt is készítettem.

Mikor készült Rólad utoljára felvétel, és azt ki készítette?
Rólam legutóbb, mint napjainkban legtöbbünkről, valamilyen családi eseményen készült kép, melyet valamelyik közeli családtagom készített. Ha valamilyen célból kell egy normálisabb fotó rólam, akkor se csinálok nagy ügyet belőle, beállítom a gépet, és megkérek valakit, hogy nyomja meg a gombot. Viszont egy újabb, számomra is érdekes kihívás, egy közeli barátom néhány kisebb videós projektje, melyben szereplőként vettem részt, kimondottan izgalmas volt átállni a kamera másik oldalára és más által ábrázolva viszontlátni magam.

strong>+1 kérdés: Hol lennél most leginkább - ha máshol lehetnél?
Szemlélődve jönni-menni a világban, nekem mindig egy kimondottan izgalmas helyzet. Nem titkolom, szeretek utazni, vagy akár csak úgy céltalanul "lötyögni". A kiállítás címe is arra a jóleső "turista érzése" utal, mely új helyek felfedezésének izgalmát jelenti. Nem egy konkrét hely megtekintése a cél, hanem maga az utazás, a pillanatnyi élmények, apró kalandok, az emberi helyzetek átélése az amitől ilyenkor az ember szellemileg feltöltődik. Ahogy azt már korábban többen többféleképpen megfogalmazták: úton lenni sokszor fontosabb, mint végül megérkezni. Ez persze profánabb, filozófikusabb, vagy akár vallásos szemlélettel is értelmezhető. Én képeim által próbálok egyfajta személyes értelmezéssel szolgálni.
Hogy konkrétan hova indulnék akár holnap, ha lehetne? Azt hiszem Japánba. Soha nem jártam még ott, de nagyon érdekes, sokszínű helynek képzelem. Szélsőséges, sokszor tabudöntögető kultúrájával keveredő high tech technológiájával engem nagyon kíváncsivá tett ez az ország, és különleges népe. Arról nem is beszélve, hogy az autómtól a fényképezőgépemig rengeteg személyes tárgyam ott készült, vagy ott tervezték.

Utolsóként még megnyithattuk Negatív tér című kiállításunkat egyfajta ismerős menetrend szerint, maszkban ugyan, de mégis együtt.
Hogy most máshol is jó legyen, olvasnivalóval pótoljuk az élményt, és megkérdeztük a kiállítókat a munkájukról.
Második válaszadónk: Kiskéry Dániel

Mely személyen, kin látnád legszívesebben az ékszereidet?
Legszívesebben az egyik alkotó példaképemen látnám Iris van Herpen-en. Örülnék neki, ha eljutnék odáig, hogy az én ékszereimet hordja.

Honnan érkezik az inspiráció az ékszereidhez?
Általában valamilyen tudományos területről, biológia vagy anatómia. Szeretem vizsgálni a mikroszkópikus világot is, mindig ráébredek, hogy a természet a legegyedibb alkotó.

Hogyan talál egymásra a forma és a szín? Melyik van előbb, és melyik a dominánsabb?
Mindig a forma van előbb. A digitális térben szürkén születnek meg a formák majd ezután társítok színeket hozzájuk. Szerintem a forma mindig erősebb, de előfordulhat, hogy a szín hívja fel magára a figyelmet, az akasztja meg a szemet, ami csak ezután fedezi fel a formát jobban.

Hol lennél most leginkább - ha máshol lehetnél?
Én most úgy érzem, jó helyen vagyok. Tudok nyugodtan alkotni, nincsenek zavaró tényezők. A karácsonyi pörgés azért hiányozni fog, de az ott megmaradó energiákat átcsoportosítom új tárgyak tervezésébe.

B_A

Ebben a sorozatunkban a FISE vezetőségét kérdezgettük, és a mostani bejegyzéssel végére is értünk a az alábbi kérdések megválaszolásának!

Hozzájuk lehet fordulni kérdéssel, kéréssel; őket lehet látni kiállítások előtt és alatt nyüzsögni és szervezkedni; ők azok, akikkel a tagfelvételen legalább egyszer minden FISE-s találkozik.
De kik ők, azon kívül, hogy egy-egy szakcsoport ügyeit intézik?

Név: Börcsök Anna
Szak: ötvös

Csillagjegy: Bak

Gyerekként ez akartál lenni: Építész. De rájöttem, az ötvösség nagyobb buli, több benne az önállóság.

Kedvenc hónap/napszak: Augusztus, amikor már a napsugarak nem annyira erősek, és reggel a nap indulni kezd. Ráérősen lehet nekikezdeni a munkának, az ötleteknek, mert még minden nap hosszú.

Ha szín lennél (nem feltétlenül a kedvenc szín, hanem amelyik szín szerinted TE vagy): Türkiz, mint a tenger.

Kikapcsolódás / feltöltődés: Evezés a csepeli Kis-Dunán.

Utoljára olvasott könyv: Vámos Miklós: Apák könyve

Legutóbbi emlékezetes kiállítás, szakmai vagy kulturális esemény: Fábián Veronika All in kiállítása a szentendrei Erdész Galériában. A megnyitón Grecsó Krisztián író szavai meghatottak, jó volt Vera rendkívüli munkáit együtt látni, bogarászni.

Három számodra nélkülözhetetlen tárgy: Ékszereim...a legfontosabbak. Mindig másik a kedvenc. A saját kollekciómból rendszeresen válogatok, ezen kívül imádok más alkotókkal cserélni. Legfrissebb kincsem egy Horányi Kinga KIKI ékszerkollekció.

Kedvenc tervező/művész: Ted Noten ékszertervező, Gergye Krisztián koreográfus akivel a FISE kapcsán sikerült beszélgetnem is a szombathelyi nagy kiállításunkon. Felejthetetlen élmény volt.

Vágyott feladat/felkérés: Saját ékszertervező céget szeretnék létrehozni, ami olyan piacképes tárgykollekciókra épül, amelyek mondanivalójukkal sokkal többet adnak a tömegtermékeknél. Szeretnék egyetemi tanár lenni. Rengeteg kiaknázatlan lehetőség van a kortárs ékszerben, aminek felkutatására sajnos egyedül képtelen vagyok.

Egy mondat, ami legjobban jellemez: „Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz, a szorongás tüzes mezején kell átkelned.” (Judith Sills)

Annáról itt találhattok további ismeretet: annaborcsok.hu, instagram: anna_borcsok

robi

Sorozatunkban a FISE vezetőségét kérdezgetjük.

Hozzájuk lehet fordulni kérdéssel, kéréssel; őket lehet látni kiállítások előtt és alatt nyüzsögni és szervezkedni; ők azok, akikkel a tagfelvételen legalább egyszer minden FISE-s találkozik.
De kik ők, azon kívül, hogy egy-egy szakcsoport ügyeit intézik?

Név: Mascher Róbert
Szak: Formatervezés
Csillagjegy: szűz
Gyerekként ez akartál lenni: milyen meglepő: pilóta!

Kedvenc hónap / napszak: Május / alkony

Ha szín lennél (nem feltétlenül a kedvenc szín, hanem amelyik szín szerinted TE vagy): vörös&fekete

Kikapcsolódás / feltöltődés: kiülős sörözés, festészet, de főként az alvás lenne

Utoljára olvasott könyv: Háy János: Házasságon innen és túl

Legutóbbi emlékezetes kiállítás, szakmai vagy kulturális esemény: Pintér Béla rajongó vagyok, akármelyik darabjukat említhetném.

Három számodra nélkülözhetetlen tárgy: 1. okostelefon - what else?, 2. kedves SAAB autó(i)m, 3. legyen a hátizsákom

Kedvenc tervező/művész: Luigi Colani, egy a maga korában futurisztikus designer, aki a repülőkre (is) volt kattanva…

Vágyott feladat/felkérés: Valahogy az az érzésem, hogy az már elment mellettem… ;) 2011-ben karnyújtásnyira volt a lehetőség, hogy az én terveim szerint épüljön meg a Virgin Galactic SpaceShipTwo űrhajó utastere. A gyártó cég a kompozit technológiában világszínvonalú magyar Corvus-t kérte fel, hogy fejlessze ki, alvállalkozóként gyártsa le a belső tér falburkolatait, a hat űrturista forgatható ülését. Akkoriban már évek óta nekik dolgoztam, így a kapott törzsadatok alapján elkészítettem a koncepcióterveket, vázlatokat, melyeket el is küldtünk Kaliforniába. Munkámmal, megoldásaimmal elégedett volt a The Spaceship Company illetékes vezetője, s már el is kezdődött a kis magyar cég nemzetbiztonsági vizsgálata, amikor a Corvus Aircraft Kft. egy szabálytalan pénzügyi művelet miatt csődbe ment, berendezéseit lefoglalták, a dolgozókat szélnek eresztették. Az űrhajóépítés és minden más fejlesztésünk füstbe ment. Erre mondják: „c'est la vie” :(

Egy mondat, ami legjobban jellemez: Nem te döntöd el hogy az életed milyen hosszú, de azt igen, hogy milyen széles!

További infók, honlap: 2007-óta nem frissült ugyan, :) meg nem épp design, de azért: www.AviationArt.hu

Negatív tér című kiállításunkat úgy nyitottuk meg, hogy nem tudtuk, hamar be is kell majd zárni.
Hogy máshol is jó legyen, kicsit kérdezgettük kiállítóinkat a munkájukról.
Első válaszadónk: Buza Kriszta

Kinek a lakását, vagy milyen helyszínt világítanál meg legszívesebben a lámpáiddal?
A mexicoi építész Javier Senosian ökoházait boldogan bevilágítanám.
Mivel a legkülönbözőbb méretű, tipusú lámpák készülnek műhelyemben, így a felhasználásuk is igen változatos. Összességében talán elmondható hogy a nagyobb üvegfelületek, a növények szeretete és alkalmazása a tereken belül, a rusztikus anyagok iránti vonzalom ami egy összekötő kapocs lehet a helyszíneket illetően.

Milyen inspiráció formálja a lámpáidat?
Hozzám az organikus, természetközeli formavilág áll közel. Az anyagtársításban (facellulóz és fémháló) rejlő lehetőségek is ezt az irányt erősítik tovább. A felület rusztikus, áttört mintázatai emlékeztetnek akár egy növényi tok íves, gömbölyű megjelenésére, vagy egy fakéreg felületi bordázottságára.
A novemberben látható kiállításon kísérletet tettem arra, hogy a minta szerkezetet tovább cizelláljam. Egy nagyon letisztult, geometrikus vonalvezetésű lámpabúra együttest készítettem, ahol a vízszintesen tagolt minta követi ezt az elgondolást. A rusztikus szabálytalanság inkább csak jelzésszerű. Marad viszont az áttört szerkezet, a meleg, érdes tapintás.

Mit jelent számodra a fény?
A fény számonra magát a létezést jelenti. Gyermekként a koromsötétben szinte halálfélelmem volt, úgy éreztem az ágy nyugalmában, mintha felszívódnék a sűrű éjben. Mindig felhúzott rolónál tudtam csak elaludni. Ez azóta sem változott, csak a fénnyel kapcsolatos ismereteim, kisérleteim jóval messzebbre vezettek. A magam részéről szívesen alkalmazok például színes fénykompozíciókat is, különböző hangulatok, érzetek stimulálására, amelyeket szintén a természet inspirál: például őszi erdő hangulata, vagy éppen az aurora borealis fényélmény...

+1 kérdés: Hol lennél most leginkább - ha máshol lehetnél?
Már tartozom magamnak egy kis mediterrán kikapcsolódással. Ugyanakkor minden út tartogat váratlanul emlékezetes eseményt, találkozást, felfedezést, legyen az akár egy napos kirándulás. Megérkezni valahová lélekben és szívben és akkor indul a töltekezés.