A ‘Minden rendben’ címre keresztelt kollekcióm egy személyes művészetterápiás projekt, amit magamnak készítettem. Körülbelül két éve fedeztem fel az ablak szimbólumot a munkáimban, amit azóta is szubjektív módon igyekszem alkalmazni a munkáimban. Az ablak kitekintésre való, arra, hogy kinyissuk, de arra is alkalmas, hogy befelé tekintsünk illetve bezárkózzunk, elrejtőzzünk mögötte. Szimbólumként tekintek erre a motívumra, egy szinonimaként a szelfre - ebben az esetben saját magamra. Ahogy rajtam kívül sokan mások, én is egy nehezen kezelhető állapottal élek együtt, amely a menstruációmat megelőző két hétben jelentkezik. Ez az állapot kontrollálhatatlan haraggal, depresszív epizódokkal és extrém hangulati ingadozásokkal jár. A diagnózis érdekében két hónapos naplót javasolt vezetni a tünetekről, amelyet én meg is tettem, kiegészitve ezzel a projekttel. Az ablak-brossok egy kronologikus folyamaton vezetnek végig. Az én ablakom egy román rézsűs ablak, ez a kiindulópont. A forma fokozatosan változik meg egészen addig, amíg megszűnik használható tárgyként funkcionálni - majd hirtelen ismét felépül. A sorozat szinkronban van a tünetekről vezetett naplómmal, de itt a célom inkább a szubjektív megélés láthatóvá tétele volt. A tárgyak címeit a tüneti napló egyes elemeiből, illetve a saját személyes leírásaimból kölcsönöztem. A projekt címét az elhíresült ‘this is fine’ mémről kölcsönöztem. A képen egy kutyát látunk egy égő ház közepén ülni, ahogy rezignált arccal azt mondja “minden rendben”. Ez a kis percepció tökéletesen leírja az érzést, amit ez az állapot okoz, sőt, úgy gondolom, megragadja azt az életérzést is, amelyet mindannyian megtanultunk elviselni az utóbbi pár évben. Csapdába estünk egy lángoló házban, de mivel nem tudunk kijutni, azt mondjuk, “minden rendben”.