Valamikor, sok évvel ezelőtt kaptam egy vékony, rozoga ezüstgyűrűt a Nagymamámtól, hogy ez Dédszülőkről maradt, igazítsam az ujjára. Mivel hirtelen nem tudtam hová tenni felhúztam az egyik ujjamra, és hát megszerettem, rajta maradt, Nagymamám nem bánta. Éveken keresztül hordtam, megjárt mindent, el is tűnt, és előkerült, ott volt a legszebb és a legrosszabb perceimben is, stb. Az utóbbi időben egyre többször tört el, deformálódott, így úgy gondoltam, hogy áthelyezem a 21. századba, biztonságosabbá teszem létezését, és megőrzöm ebben a túlvilági koncepcióban.