A festményen található képen 10 kék és 9 zöld mezö tünik fel négyzetekben. Mindegyik más nagyságú és más méretü, különbözö felosztással. Térbeli tereket láthatunk, de nem konzekvensen, mert nem lehet eldönteni, hogy ki vagy befelé megyünk a kép mezökben. Nem logikusak a tükrözödö és tündöklö mezök, ezáltal megtévesztö a térbeliség, Fénylö és szikrázó fényntónusok játéka vonja magára a figyelmünket. A második kép oldalról van, a harmadik pedig egy részlet. Dózsa-Farkas Krisztina festőművésznő már gimnáziumi évei alatt megismerkedett mesterével, Fajó János festővel az „Encs-i Szabad Művészeti Iskolában”, akinek munkássága a geometriai elveken és a konstruktivizmuson alapul. Ezen túlmenően Dózsa-Farkas Krisztina stílusa az op-art, a minimal art és az „új geometria” művészeti irányzatokban gyökerezik. Példaképétől eltérően azonban műveiben témákat, gondolatokat és érzelmeket ábrázol leegyszerüsített, absztrakt módon. A művésznő olyan formákból és színekből teremti meg képi világát, amelyek arra ösztönöznek, hogy megálljunk és elgondolkodjunk. Krisztina munkásságának középpontjában a formák, valamint a színek és színsorozatok rendkívül érzékeny összehangolása áll. A precíz és egyben finoman kiegyensúlyozott kivitelezés révén olyan benyomás alakul ki, mintha a festménye műszaki-gépi pontosság és a formai tökéletesség szintézise lenne.