Kettős pont, jelen esetben két nézőpontra utal a mai Magyar aranyművesség tekintetében, úgy mint a formatervező és az ’iparos’ aranyműves. Bár már mosódni látszódik a két pólus közti határvonal, fontos látni miért is előre mutatóbb egységben kezelni a témát. Ennek kifejezésére a Bauhaus stílus adott nekem logikus magyarázatot. „A művészet és ipar, a művészet és technika közötti szakadékot kívánta áthidalni. Egyszerre küzdött a művészet eszméjének fenntartásáért és a művészet korszerű eszközeinek a megtalálásáért. A formaképzés problémáit új módszerrel közelítette meg, felismerte, hogy a formálás, az anyagok, alakítási módok, lehetőségek és a funkció, a rendeltetés követelményeinek megismeréséből, feltárásából fakad. Az anyagok ismeretével és az azokban rejlő lehetőségek kutatásával új művészeti eszközöket adott tanítványai kezébe. Működésének későbbi szakaszában fokozódó szociális-társadalmi problémaérzékenység is jellemzi.” (forrás: wikipédia) Nem csak a funkcionalitás a lényeg, hanem az új eszközök, technikák megtalálása. A két pólus vegyítéséből egy olyan komplex, átfogó gyakorlati tudás születhet, ami abszolút a szabadon alkotást teszi lehetővé. Természetesen, ugyanez vonatkozik a régi korok technikai megoldásaira, vagy látásmódjára. A lényeg, hogy mindenből ki lehet emelni valami hasznos tudást, amit be tudunk illeszteni a jelenlegi tudásunk mellé.