Az 1919-ben alapított, a tárgyalkotást és tervezést alapjaiban megújító Bauhaus mozgalom és iskola a funkcionalitást előtérbe helyező új szemléletet hozott, mely az alapvető formákra bontott, cserélhető, mozgatható, újrarendezhető tárgyak tervezését hangsúlyozta, illetve a formák új felfogását és azok tudatos rendezését. Vaszilij Kandinszkij, aki egyben 1922-től a Bauhaus tanára is, a művészetet a grammatikához hasonlónak gondolta. Amik a nyelvtanban a szavak, a művészetben a festészeti elemek: vonalak, síkok, formák és színek; ami a grammatikában a mondatalkotás, az a festészetben a kompozíció, konstrukció. A vizsgamunkám egy olyan ékszer szett lett - a Bauhaus irányelveit követve -, mely teljesen moduláris, a szerelékek és formák cserélhetők, így lehetőséget ad a viselőjének az önkifejezésre is. A mozgalom egyik jelentősége, hogy szakított a hagyományos szemlélettel, alkotási módokkal; így a rögzítésben és az anyaghasználatban is újszerű megoldásokat kerestem.