Az óriásmaszkom az önmagamról való tanulási folyamat egyik szimbóluma lett. A maszk négy egybefüggő felületből áll (a szemem, az orrom és a szám vastag fotópapírra nyomtatott közeli fényképe), az általam kitalált struktúrával torzítva. Ezeket az arcbőröm makró fotójával fűztem egymáshoz, egy groteszk, naiv óriásmaszkot létrehozva. Az érzékszervek a struktúrának köszönhetően rugalmasak, lehetővé téve, hogy a maszk különböző arckifejezéseket jelenítsen meg, és bár a saját arcom elemeiből épül fel, nem én vagyok, és mégis. Pixeleimre esve. Egy maszk, amely nem elrejti, hanem felfedi, mi zajlik a felszín alatt, mikor szorongok.