A legkézenfekvőbb testmódosítást – „testplasztikát” – ruházatunk megválasztásával érhetjük el. A tervezés során létrehozott ruha-objektekkel azt vizsgáltam, hogyan változik a megjelenés az öltözék hatására. A Bauhaus szemléletében, testképében találtam meg gondolatmenetem kiindulópontját és inspirációját. Walter Gropius, Breuer Marcell és Marianne Brandt munkásságát kutatva fogalmazódtak meg azok a kulcsszavak, kifejezések, amelyek vezérgondolatomat alkotják: plasztikusság, ergonómia, tömegek és arányok. A látványtervek sík és tér viszonyára reflektálnak – az organikus emberi test és a síklapokból álló ruha kölcsönhatását vizsgálják. A sík objekt a testen válik véglegessé, élővé. A merev anyagkarakterek; filc, műbőr és poliészter-piké szövet, a testtel együtt alkotják a kész formát, a szoborszerű test-plasztikát. A sziluettépítés variálhatósággal, rétegezéssel jön létre. Ugyanennek a darabnak funkcionális áttervezésével a kifejezőerő és a hordhatóság kapcsolata volt fontos számomra. Hogyan változik a sziluett és hogyan módosul a plasztikai forma hordható, utcai viseletként. A ruha-objektek és az oversize utcai modell egyaránt az alapvető plasztikai kifejezőeszközök és az emberi test kapcsolatáról szólnak a textil, az öltözék nyelvén.