Az egymásba csavarodó kék és zöld hurkok mélységet sugároznak, mivel végtelennek tűnnek. A kép így hipnotikus módon magával ragadja a nézőt, miközben rejtélyes marad. Célom, hogy mindent, amit csinálok, a lehető legjobban csináljak. Nem szeretem a rendetlenséget, és nagyon nehezen viselem a káoszt. Ez a kép a lelkem tükre, és annak bizonyítéka, ami számomra fontos: a rend, a tisztaság és a tökéletesség. A második fotó a 7. André Award kiállításon készült, ezzel a festményemmel vettem részt ott. Dózsa-Farkas Krisztina festőművésznő már gimnáziumi évei alatt megismerkedett mesterével, Fajó János festővel az „Encs-i Szabad Művészeti Iskolában”, akinek munkássága a geometriai elveken és a konstruktivizmuson alapul. Ezen túlmenően Dózsa-Farkas Krisztina stílusa az op-art, a minimal art és az „új geometria” művészeti irányzatokban gyökerezik. Példaképétől eltérően azonban műveiben témákat, gondolatokat és érzelmeket ábrázol leegyszerüsített, absztrakt módon. A művésznő olyan formákból és színekből teremti meg képi világát, amelyek arra ösztönöznek, hogy megálljunk és elgondolkodjunk. Krisztina munkásságának középpontjában a formák, valamint a színek és színsorozatok rendkívül érzékeny összehangolása áll. A precíz és egyben finoman kiegyensúlyozott kivitelezés révén olyan benyomás alakul ki, mintha a festménye műszaki-gépi pontosság és a formai tökéletesség szintézise lenne.