Vajon ez egy nő kanyargós tánca az, ami elcsábít, vagy csupán a levegőben kígyózó selyemkendője? A képen egy táncoló kendő vagy egy lebegő szalag látható, amely csak addig él, amíg a földre nem esik. A második fottó egy részlet, a harmadik pedig oldalról készült. Dózsa-Farkas Krisztina festőművésznő már gimnáziumi évei alatt megismerkedett mesterével, Fajó János festővel az „Encs-i Szabad Művészeti Iskolában”, akinek munkássága a geometriai elveken és a konstruktivizmuson alapul. Ezen túlmenően Dózsa-Farkas Krisztina stílusa az op-art, a minimal art és az „új geometria” művészeti irányzatokban gyökerezik. Példaképétől eltérően azonban műveiben témákat, gondolatokat és érzelmeket ábrázol leegyszerüsített, absztrakt módon. A művésznő olyan formákból és színekből teremti meg képi világát, amelyek arra ösztönöznek, hogy megálljunk és elgondolkodjunk. Krisztina munkásságának középpontjában a formák, valamint a színek és színsorozatok rendkívül érzékeny összehangolása áll. A precíz és egyben finoman kiegyensúlyozott kivitelezés révén olyan benyomás alakul ki, mintha a festménye műszaki-gépi pontosság és a formai tökéletesség szintézise lenne.