Minden ember élete egy kis embrióként kezdődik édesanyja testében. Ez a kép szimbolizálja a születés előtti állapotot, amikor a magzat beilleszkedik abba a családba, amelyet maga választott ki. A gyerekek olyanok, mint az angyalok – védtelenek és jószívűek. Először védett burkolatban lebegnek, majd egy virágcsészén keresztül ereszkednek le a világba. A felső buborék még zárva van, az alsó viszont már kinyílt. Nem tudjuk, ki fog később jót cselekedni, és ki válik gonosz emberré, de az elején még mindenki angyal.... A 2. kép egy részlet, a 3. kép munka közben a festö asztalon. Dózsa-Farkas Krisztina festőművésznő már gimnáziumi évei alatt megismerkedett mesterével, Fajó János festővel az „Encs-i Szabad Művészeti Iskolában”, akinek munkássága a geometriai elveken és a konstruktivizmuson alapul. Ezen túlmenően Dózsa-Farkas Krisztina stílusa az op-art, a minimal art és az „új geometria” művészeti irányzatokban gyökerezik. Példaképétől eltérően azonban műveiben témákat, gondolatokat és érzelmeket ábrázol leegyszerüsített, absztrakt módon. A művésznő olyan formákból és színekből teremti meg képi világát, amelyek arra ösztönöznek, hogy megálljunk és elgondolkodjunk. Krisztina munkásságának középpontjában a formák, valamint a színek és színsorozatok rendkívül érzékeny összehangolása áll. A precíz és egyben finoman kiegyensúlyozott kivitelezés révén olyan benyomás alakul ki, mintha a festménye műszaki-gépi pontosság és a formai tökéletesség szintézise lenne.