Negatív tér, interjú / Buza Kriszta

Negatív tér című kiállításunkat úgy nyitottuk meg, hogy nem tudtuk, hamar be is kell majd zárni.
Hogy máshol is jó legyen, kicsit kérdezgettük kiállítóinkat a munkájukról.
Első válaszadónk: Buza Kriszta

Kinek a lakását, vagy milyen helyszínt világítanál meg legszívesebben a lámpáiddal?
A mexicoi építész Javier Senosian ökoházait boldogan bevilágítanám.
Mivel a legkülönbözőbb méretű, tipusú lámpák készülnek műhelyemben, így a felhasználásuk is igen változatos. Összességében talán elmondható hogy a nagyobb üvegfelületek, a növények szeretete és alkalmazása a tereken belül, a rusztikus anyagok iránti vonzalom ami egy összekötő kapocs lehet a helyszíneket illetően.

Milyen inspiráció formálja a lámpáidat?
Hozzám az organikus, természetközeli formavilág áll közel. Az anyagtársításban (facellulóz és fémháló) rejlő lehetőségek is ezt az irányt erősítik tovább. A felület rusztikus, áttört mintázatai emlékeztetnek akár egy növényi tok íves, gömbölyű megjelenésére, vagy egy fakéreg felületi bordázottságára.
A novemberben látható kiállításon kísérletet tettem arra, hogy a minta szerkezetet tovább cizelláljam. Egy nagyon letisztult, geometrikus vonalvezetésű lámpabúra együttest készítettem, ahol a vízszintesen tagolt minta követi ezt az elgondolást. A rusztikus szabálytalanság inkább csak jelzésszerű. Marad viszont az áttört szerkezet, a meleg, érdes tapintás.

Mit jelent számodra a fény?
A fény számonra magát a létezést jelenti. Gyermekként a koromsötétben szinte halálfélelmem volt, úgy éreztem az ágy nyugalmában, mintha felszívódnék a sűrű éjben. Mindig felhúzott rolónál tudtam csak elaludni. Ez azóta sem változott, csak a fénnyel kapcsolatos ismereteim, kisérleteim jóval messzebbre vezettek. A magam részéről szívesen alkalmazok például színes fénykompozíciókat is, különböző hangulatok, érzetek stimulálására, amelyeket szintén a természet inspirál: például őszi erdő hangulata, vagy éppen az aurora borealis fényélmény...

+1 kérdés: Hol lennél most leginkább - ha máshol lehetnél?
Már tartozom magamnak egy kis mediterrán kikapcsolódással. Ugyanakkor minden út tartogat váratlanul emlékezetes eseményt, találkozást, felfedezést, legyen az akár egy napos kirándulás. Megérkezni valahová lélekben és szívben és akkor indul a töltekezés.