2020 végén, a Magyar Művészeti Akadémia támogatásával létrejött a Fiatal Iparművészek Stúdiója Egyesület iparművészeti gyűjteménye! Jelenleg 105 FISE tag kiemelkedő alkotása található az egyedülálló anyagban, amelyet a jövőben mind belföldön, mind külföldön igyekszünk a nagyközönség számára is elérhetővé tenni!
(Azonosító: 0001-MMA-20-MT)

Szerintünk a 13 igenis szerencsés szám, úgyhogy a Fresh FIShEs sorozat XIII. alkalmával megnyitjuk a 2021-es kiállítási évadunkat!

Csoportos kiállítás a FISE 2020-ban felvett tagjainak munkáiból.
Bejelentkezni erre a LINKRE kattintva lehet!

Megnyitó:
A járványhelyzethez igazodva a hagyományainktól eltérő módon, előzetes bejelentkezés alapján várjuk az érdeklődőket január 19. kedd és január 20. szerda 17 és 19 óra között.
A 30 perces idősávokban egyszerre maximum 8 látogatót tudunk fogadni.
A látogatókat várja, beszélget, a kérdésekre válaszolni igyekszik: Fazekas Ildikó, design- és művészetmenedzser és Uhl Gabriella kurátor, művészettörténész

Kiállítóink névsora:
Diósi Máté, Győrbíró Csenge, Hári István, Komár Sabrina, Labus Lili, Márföldi Dóra, Márton Marianna, Póth Rebeka, Simon Réka, Turzó Kristóf, Vándor Krisztina, Vincze-Bába Gabriella, Wachsler Vica

A kiállítás megtekinthető január 29-ig 13-18 óra között. Bejelentkezés pontos időpont megjelöléssel, legkésőbb a tervezett látogatást megelőző napon: iroda@fise.hu

A megnyitón és a kiállítás látogatásánál a MASZK viselése KÖTELEZŐ.

Amikor megnyitottunk utolsó kiállításunkat, nem számítottunk arra, hogy hamarosan be is kell zárnunk.
Hogy ne maradjon megválaszolatlan kérdés, interjún kérdeztük meg a kiállítóinkat munkájukról!
Harmadik válaszadónk: Varga Gábor Ákos

Kinek a nappalijában szeretnéd legszívesebben viszontlátni a fotóidat?
Igazából nem gondolom, hogy bármilyen úgymond ismert ember érzékenyebb lenne egy bármilyen műalkotásra, mint egy "alapból" érzékeny befogadó személyiség. Meg amúgy is amolyan kultúrmisszionista vagyok, szóval a legpontosabb válasz, hogy bárkinek a falán szívesen látom a képeimet, aki érzékeny rájuk, akit elgondolkodtat, és akinek örömet okoz ránézni... Persze egy elismert konzulens, vagy kurátor pozitív visszajelzése minden alkotó embernek jól esik és inspirálólag hat, de én a hétköznapi emberek tetszésének talán még jobban örülök... Na jó, mondjuk ha André Kertész, vagy Cartier-Bresson élne és egy képemre mondjuk akár csak elismerően bólintana egyet, az biztosan nagyon sokat jelentene.

Mi a nehezebb: a megfelelő pillanatot elkapni - vagy kiállítás előtt válogatni az elkészült képekből?
A fotográfia mint műfaj jellegzetessége, hogy a képek válogatása is az alkotói folyamat részét képezi. Nekem az érdekes látványok és helyzetek keresgélése, különleges emberi szituációk megtalálása mindig egy játékos folyamat. A képek válogatása viszont bizony nehezebb dolog, sokszor küzdök magammal, hogy melyik képet állítsam ki, melyik maradjon ki, főleg ha ugyanarról a témáról több hasonló felvételt is készítettem.

Mikor készült Rólad utoljára felvétel, és azt ki készítette?
Rólam legutóbb, mint napjainkban legtöbbünkről, valamilyen családi eseményen készült kép, melyet valamelyik közeli családtagom készített. Ha valamilyen célból kell egy normálisabb fotó rólam, akkor se csinálok nagy ügyet belőle, beállítom a gépet, és megkérek valakit, hogy nyomja meg a gombot. Viszont egy újabb, számomra is érdekes kihívás, egy közeli barátom néhány kisebb videós projektje, melyben szereplőként vettem részt, kimondottan izgalmas volt átállni a kamera másik oldalára és más által ábrázolva viszontlátni magam.

strong>+1 kérdés: Hol lennél most leginkább - ha máshol lehetnél?
Szemlélődve jönni-menni a világban, nekem mindig egy kimondottan izgalmas helyzet. Nem titkolom, szeretek utazni, vagy akár csak úgy céltalanul "lötyögni". A kiállítás címe is arra a jóleső "turista érzése" utal, mely új helyek felfedezésének izgalmát jelenti. Nem egy konkrét hely megtekintése a cél, hanem maga az utazás, a pillanatnyi élmények, apró kalandok, az emberi helyzetek átélése az amitől ilyenkor az ember szellemileg feltöltődik. Ahogy azt már korábban többen többféleképpen megfogalmazták: úton lenni sokszor fontosabb, mint végül megérkezni. Ez persze profánabb, filozófikusabb, vagy akár vallásos szemlélettel is értelmezhető. Én képeim által próbálok egyfajta személyes értelmezéssel szolgálni.
Hogy konkrétan hova indulnék akár holnap, ha lehetne? Azt hiszem Japánba. Soha nem jártam még ott, de nagyon érdekes, sokszínű helynek képzelem. Szélsőséges, sokszor tabudöntögető kultúrájával keveredő high tech technológiájával engem nagyon kíváncsivá tett ez az ország, és különleges népe. Arról nem is beszélve, hogy az autómtól a fényképezőgépemig rengeteg személyes tárgyam ott készült, vagy ott tervezték.

Utolsóként még megnyithattuk Negatív tér című kiállításunkat egyfajta ismerős menetrend szerint, maszkban ugyan, de mégis együtt.
Hogy most máshol is jó legyen, olvasnivalóval pótoljuk az élményt, és megkérdeztük a kiállítókat a munkájukról.
Második válaszadónk: Kiskéry Dániel

Mely személyen, kin látnád legszívesebben az ékszereidet?
Legszívesebben az egyik alkotó példaképemen látnám Iris van Herpen-en. Örülnék neki, ha eljutnék odáig, hogy az én ékszereimet hordja.

Honnan érkezik az inspiráció az ékszereidhez?
Általában valamilyen tudományos területről, biológia vagy anatómia. Szeretem vizsgálni a mikroszkópikus világot is, mindig ráébredek, hogy a természet a legegyedibb alkotó.

Hogyan talál egymásra a forma és a szín? Melyik van előbb, és melyik a dominánsabb?
Mindig a forma van előbb. A digitális térben szürkén születnek meg a formák majd ezután társítok színeket hozzájuk. Szerintem a forma mindig erősebb, de előfordulhat, hogy a szín hívja fel magára a figyelmet, az akasztja meg a szemet, ami csak ezután fedezi fel a formát jobban.

Hol lennél most leginkább - ha máshol lehetnél?
Én most úgy érzem, jó helyen vagyok. Tudok nyugodtan alkotni, nincsenek zavaró tényezők. A karácsonyi pörgés azért hiányozni fog, de az ott megmaradó energiákat átcsoportosítom új tárgyak tervezésébe.

Negatív tér című kiállításunkat úgy nyitottuk meg, hogy nem tudtuk, hamar be is kell majd zárni.
Hogy máshol is jó legyen, kicsit kérdezgettük kiállítóinkat a munkájukról.
Első válaszadónk: Buza Kriszta

Kinek a lakását, vagy milyen helyszínt világítanál meg legszívesebben a lámpáiddal?
A mexicoi építész Javier Senosian ökoházait boldogan bevilágítanám.
Mivel a legkülönbözőbb méretű, tipusú lámpák készülnek műhelyemben, így a felhasználásuk is igen változatos. Összességében talán elmondható hogy a nagyobb üvegfelületek, a növények szeretete és alkalmazása a tereken belül, a rusztikus anyagok iránti vonzalom ami egy összekötő kapocs lehet a helyszíneket illetően.

Milyen inspiráció formálja a lámpáidat?
Hozzám az organikus, természetközeli formavilág áll közel. Az anyagtársításban (facellulóz és fémháló) rejlő lehetőségek is ezt az irányt erősítik tovább. A felület rusztikus, áttört mintázatai emlékeztetnek akár egy növényi tok íves, gömbölyű megjelenésére, vagy egy fakéreg felületi bordázottságára.
A novemberben látható kiállításon kísérletet tettem arra, hogy a minta szerkezetet tovább cizelláljam. Egy nagyon letisztult, geometrikus vonalvezetésű lámpabúra együttest készítettem, ahol a vízszintesen tagolt minta követi ezt az elgondolást. A rusztikus szabálytalanság inkább csak jelzésszerű. Marad viszont az áttört szerkezet, a meleg, érdes tapintás.

Mit jelent számodra a fény?
A fény számonra magát a létezést jelenti. Gyermekként a koromsötétben szinte halálfélelmem volt, úgy éreztem az ágy nyugalmában, mintha felszívódnék a sűrű éjben. Mindig felhúzott rolónál tudtam csak elaludni. Ez azóta sem változott, csak a fénnyel kapcsolatos ismereteim, kisérleteim jóval messzebbre vezettek. A magam részéről szívesen alkalmazok például színes fénykompozíciókat is, különböző hangulatok, érzetek stimulálására, amelyeket szintén a természet inspirál: például őszi erdő hangulata, vagy éppen az aurora borealis fényélmény...

+1 kérdés: Hol lennél most leginkább - ha máshol lehetnél?
Már tartozom magamnak egy kis mediterrán kikapcsolódással. Ugyanakkor minden út tartogat váratlanul emlékezetes eseményt, találkozást, felfedezést, legyen az akár egy napos kirándulás. Megérkezni valahová lélekben és szívben és akkor indul a töltekezés.

Buza Krisztina formatervező iparművész, Kiskéry Dániel ékszertervező iparművész és Varga Gábor Ákos fotóművész
Negatív Tér / ...mindenhol jó, de LEGJOBB MÁSHOL
című kiállítása.

A kiállítást megnyitja: Lisztes Edina fotográfus és Mascher Róbert DLA, a FISE elnöke 2020. november 3. kedd 18 óra.
Megtekinthető 2020. november 20-ig, 13-18 óra között.

Három alkotó, három teljesen különböző terület….

Negatív Tér / ...mindenhol jó, de LEGJOBB MÁSHOL...

Kiskéry Dániel 2018-ban végzett a Moholy-Nagy Művészeti Egyetemen. Az
egyetem elvégzése után indította el Kiskéry Design márkáját. Ezen a kiállításon egy év
munkáját mutatja be, mely ékszerek minden darabja parametrikus algoritmusokkal és 3D
nyomtatással készült

Buza Krisztina textil iparművész függő mennyezeti lámpákat mutat be a kiállításon.
Az általa használt egyedi matéria a facellulóz és a fémháló társításával készült.
A minimál csónak forma szabályosságát oldják, a rusztikus, áttört felületek mintázatai

Varga Gábor Ákos
A 2020-as év sokak életében az otthonmaradásról szól. Ezért úgy gondoltam idei kiállításomon az elmúlt néhány évben készült "street" fotóim segítségével felidézem azt az érzést, milyen is úton lenni, odaérni, eltévedni, pillanatról-pillanatra új élményeket átélni, ismeretlen helyeket és embereket megismerni. Egy picit megmártózni mások hétköznapjaiban, vagy igaziból megmártózni a tengerben. Végül csinálni egy naplementés szelfit, melyről már a gombnyomás pillanatában tudom, hogy semmi értelme, és úgyse fogom visszanézni soha, de sebaj ott és akkor az is hozzá tartozik. Biztos vagyok benne, sokunknak hiányoznak ezek az érzések, a kalandok, az emlékek. Így jelen kiállítással sok szeretettel meghívok mindenkit egy kis virtuális utazásra, hogy együtt felidézhessük élményeinket, hiszen ...mindenhol jó, de legjobb máshol...

Békés karácsonyi ünnepeket és sikeres új évet kivannak a FISE művészei!

Ebben a sorozatunkban a FISE vezetőségét kérdezgettük, és a mostani bejegyzéssel végére is értünk a az alábbi kérdések megválaszolásának!

Hozzájuk lehet fordulni kérdéssel, kéréssel; őket lehet látni kiállítások előtt és alatt nyüzsögni és szervezkedni; ők azok, akikkel a tagfelvételen legalább egyszer minden FISE-s találkozik.
De kik ők, azon kívül, hogy egy-egy szakcsoport ügyeit intézik?

Név: Börcsök Anna
Szak: ötvös

Csillagjegy: Bak

Gyerekként ez akartál lenni: Építész. De rájöttem, az ötvösség nagyobb buli, több benne az önállóság.

Kedvenc hónap/napszak: Augusztus, amikor már a napsugarak nem annyira erősek, és reggel a nap indulni kezd. Ráérősen lehet nekikezdeni a munkának, az ötleteknek, mert még minden nap hosszú.

Ha szín lennél (nem feltétlenül a kedvenc szín, hanem amelyik szín szerinted TE vagy): Türkiz, mint a tenger.

Kikapcsolódás / feltöltődés: Evezés a csepeli Kis-Dunán.

Utoljára olvasott könyv: Vámos Miklós: Apák könyve

Legutóbbi emlékezetes kiállítás, szakmai vagy kulturális esemény: Fábián Veronika All in kiállítása a szentendrei Erdész Galériában. A megnyitón Grecsó Krisztián író szavai meghatottak, jó volt Vera rendkívüli munkáit együtt látni, bogarászni.

Három számodra nélkülözhetetlen tárgy: Ékszereim...a legfontosabbak. Mindig másik a kedvenc. A saját kollekciómból rendszeresen válogatok, ezen kívül imádok más alkotókkal cserélni. Legfrissebb kincsem egy Horányi Kinga KIKI ékszerkollekció.

Kedvenc tervező/művész: Ted Noten ékszertervező, Gergye Krisztián koreográfus akivel a FISE kapcsán sikerült beszélgetnem is a szombathelyi nagy kiállításunkon. Felejthetetlen élmény volt.

Vágyott feladat/felkérés: Saját ékszertervező céget szeretnék létrehozni, ami olyan piacképes tárgykollekciókra épül, amelyek mondanivalójukkal sokkal többet adnak a tömegtermékeknél. Szeretnék egyetemi tanár lenni. Rengeteg kiaknázatlan lehetőség van a kortárs ékszerben, aminek felkutatására sajnos egyedül képtelen vagyok.

Egy mondat, ami legjobban jellemez: „Ahhoz, hogy eljuss oda, ahova menni akarsz, a szorongás tüzes mezején kell átkelned.” (Judith Sills)

Annáról itt találhattok további ismeretet: annaborcsok.hu, instagram: anna_borcsok

Sorozatunkban a FISE vezetőségét kérdezgetjük.

Hozzájuk lehet fordulni kérdéssel, kéréssel; őket lehet látni kiállítások előtt és alatt nyüzsögni és szervezkedni; ők azok, akikkel a tagfelvételen legalább egyszer minden FISE-s találkozik.
De kik ők, azon kívül, hogy egy-egy szakcsoport ügyeit intézik?

Név: Mascher Róbert
Szak: Formatervezés
Csillagjegy: szűz
Gyerekként ez akartál lenni: milyen meglepő: pilóta!

Kedvenc hónap / napszak: Május / alkony

Ha szín lennél (nem feltétlenül a kedvenc szín, hanem amelyik szín szerinted TE vagy): vörös&fekete

Kikapcsolódás / feltöltődés: kiülős sörözés, festészet, de főként az alvás lenne

Utoljára olvasott könyv: Háy János: Házasságon innen és túl

Legutóbbi emlékezetes kiállítás, szakmai vagy kulturális esemény: Pintér Béla rajongó vagyok, akármelyik darabjukat említhetném.

Három számodra nélkülözhetetlen tárgy: 1. okostelefon - what else?, 2. kedves SAAB autó(i)m, 3. legyen a hátizsákom

Kedvenc tervező/művész: Luigi Colani, egy a maga korában futurisztikus designer, aki a repülőkre (is) volt kattanva…

Vágyott feladat/felkérés: Valahogy az az érzésem, hogy az már elment mellettem… ;) 2011-ben karnyújtásnyira volt a lehetőség, hogy az én terveim szerint épüljön meg a Virgin Galactic SpaceShipTwo űrhajó utastere. A gyártó cég a kompozit technológiában világszínvonalú magyar Corvus-t kérte fel, hogy fejlessze ki, alvállalkozóként gyártsa le a belső tér falburkolatait, a hat űrturista forgatható ülését. Akkoriban már évek óta nekik dolgoztam, így a kapott törzsadatok alapján elkészítettem a koncepcióterveket, vázlatokat, melyeket el is küldtünk Kaliforniába. Munkámmal, megoldásaimmal elégedett volt a The Spaceship Company illetékes vezetője, s már el is kezdődött a kis magyar cég nemzetbiztonsági vizsgálata, amikor a Corvus Aircraft Kft. egy szabálytalan pénzügyi művelet miatt csődbe ment, berendezéseit lefoglalták, a dolgozókat szélnek eresztették. Az űrhajóépítés és minden más fejlesztésünk füstbe ment. Erre mondják: „c'est la vie” :(

Egy mondat, ami legjobban jellemez: Nem te döntöd el hogy az életed milyen hosszú, de azt igen, hogy milyen széles!

További infók, honlap: 2007-óta nem frissült ugyan, :) meg nem épp design, de azért: www.AviationArt.hu